Az alakorról

Az alakor korunk újra felfedezett búzája. Egyike az emberiség első gabonáinak. Latin megnevezése: Triticum monococcum ssp. monococcum A búza nemzetségének valamennyi tagja a vad alakorból vezethető le, vagyis ebből fejlődött ki később az összes ma termesztett gabonafaj. A Kárpát-medencébe nyolcezer évvel ezelőtt bekerült pelyvás búzafaj a római korig általánosan elterjedt volt. Nevét is feltehetőleg valamelyik őskori kultúrától örököltük.

Az idők során a ma általánosan termesztett nagyobb hozamú, de jóval magasabb agrikultúrát és gondoskodást igénylő, könnyen csépelhető közönséges vagy vetési búza fokozatosan kiszorította az alakort.

Hazánkban egészen a 19. századig kisebb területeken még előfordult, ezt követően azonban eltűnt a termesztésből. Változatai Dél-Európában és Anatóliában a 20. század második feléig még szórványosan megtalálhatók voltak. Véglegesen csak a nagyüzemi birtokok kialakulásával szorult ki a termelésből, mivel terméshozama kisebb, feldolgozása pedig drágább, mint a nemesített fajtáké.

Legtovább Erdély, Korond környékén fordult elő. Pelyvátlanításának technikáját már elfelejtettük, emiatt szemterméseit takarmányozásra használták, könnyen fonható szalmájából kalapot (széki kalap), függönyt készítettek.

 

Az alakor kiváló tulajdonságai

Az alakor terméshozama viszonylag alacsony, ezért a nagyipari gabonatermesztés mellőzi. Ennek ellenére az ősbúza kiváló termesztési tulajdonságokkal bír: soha nem keresztezték más növénnyel, így különösen ellenálló a kártevőkkel szemben, a legrosszabb minőségű talajon is megél. Fagyállósága és sótűrése nagyon jó, így bírja a szélsőséges időjárási viszonyokat, s mindenféle gyomnövényt kiirt, elnyom maga körül. Pelyvás gabonaféle, ami szinte az összes betegséggel szemben ellenálló, mivel a pelyva hermetikusan elzárja a külvilágtól a búzaszemet, így az védve marad a szennyeződéstől, a fertőzésektől.

Ősszel és tavasszal egyaránt vethető. Különösebb talaj-előkészítés sem szükséges hozzá. Biotermesztésre kiváló, mivel természetes ellenálló képessége miatt tápanyag-utánpótlást, növényvédelmet nem igényel, tehát nem kell permetezni. Így a héjszerkezete is vegyszermentes, ezért teljes kiőrlésű változata is tökéletes tisztaságú. Az egyszer elvetett magból kifejlődő növény akár három évig is (!) aratható. Allelopatikus hatása miatt még a parlagfüvet is kiirtja.

A legmeglepőbb tulajdonsága talán mégis az, hogy a vadak sem mennek be az alakorbúza-táblába, mert a szára és a kalásza erős, szúr, és nagyon sűrűn nő.

Önmagában javítótakarmány, de takarmánykeveréknek is termeszthető. A vele etetett állatok gyorsan gyarapodtak, ám nem zsírosodtak el. Egykoron kását, pogácsát lepényt, kenyeret sütöttek belőle.

 

Az alakorbúza beltartalmi értékei

Az alakor többféle változata ismert; vannak Magyarországon is nemesített fajták, amelyek, bár megőrizték az eredeti alakor sok jótékony tulajdonságát, az emberi szelekció által, amely a termésmennyiség növelésére irányult, jelentősen veszítettek beltartalmi értékükből.

Azonban vannak régebbi tájfajták, mint a bözödi, amelyek jobban hasonlítanak az ősi alakorra. A nemesítésmentes változatára jellemző a magas vitamin-, ásványianyag-, antioxidáns- és esszenciálisaminosav-tartalom. Például a nemesített búzával összehasonlítva az alakor 40-szer több A-vitamint tartalmaz. Olyan antioxidánsok vannak benne, amelyeket csak sokkal drágább olajos magvakkal tudunk pótolni.

Ugyanakkor a nagyszerűsége és az értéke éppen az ősiségéből fakad. Az alakor természetes módon hordozza magában az összes gabonához képest a legmagasabb tápértékeket. Minden esszenciális aminosav megtalálható benne.

Az alakor, az ősi kultúrák kenyérnövénye értékes aminosavtartalmánál, gazdag mikroelem-összetételénél és alacsony szénhidráttartalmánál fogva a reformkonyha ideális gabonája lehet.

A teljes kiőrlésű lisztjéből készült kenyér, tészta és étel könnyen emészthető, sokáig eláll, és csekély ballaszttartalmú. A rozskenyérre hasonlító és a diós kenyérre emlékeztető ízű kenyere igen tápláló, sokáig nem szárad ki. A búzafajok közül az alakor bír a legmagasabb, szárazanyagra számított nyersfehérje-tartalommal. A lizin és egyéb esszenciális aminosavak vonatkozásban különösen jó értékekkel rendelkezik. Alacsony gliadintartalma a lisztérzékenyek számára is előnyös lehet. A mai termesztésben lévő búzákhoz képest vastag maghéjából készült korpája ásványi elemekben (magnézium, cink, vas) gazdagabb. A pelyvalevelek burokként védik a szemet a különböző veszélyektől. A nemesítés során a maghéj vastagsága csökkent. A magnak ez a része nemcsak az ásványi anyagok, hanem az esetleges szermaradékok és gombatoxinok felszaporodási helye is, így ennek vékonyodása veszélyt jelenthet. Az élelmiszer-szennyezőanyagok ugyanis könnyebben bekerülhetnek az endospermiumba, mint a vastagabb maghéjjal rendelkezőknél.

 

Az alakorbúza és a glutén

Az alakor fehérjéje is glutén, azaz sikér, mint minden gabonáé. A különbség a fehérjemolekula felépítésében van. A búza és a tönköly fehérjéje igen nagy arányban (40–45%) tartalmaz glutaminsavat. A nemesített alakornál ez az érték 34%, a bözödinél 14%. Ez azért fontos, mert a glutaminsav erősen savas, minél több van belőle, annál több vizet tud megkötni a fehérje. De ez azzal is jár, hogy nehezebben emésztjük. A bözödi alakor fehérjéjének aminosav-összetétele sokkal változatosabb. Az agresszív glutaminsav helyén olyan aminosavak találhatók, amelyek sokkal inkább elengedhetetlenek, mint károsak az emberi szervezet számára, valamint az ezekből felépülő fehérjét jóval könnyebb megemészteni, így a felszívódás helyére már nagyrészt emésztett formában kerül. A szervezetünk is jó fehérjeként azonosítja, így nem okoz allergiás reakciót. Ez az oka, hogy sok gluténérzékeny ember tudja fogyasztani az alakort. Valamint egyik alakor sem tartalmaz alfa-gliadint, amely ugyancsak rendkívül allergén anyag. Elsőként a biorezonanciával dolgozó természetgyógyászok jöttek rá erre, majd azok az orvosok, akiknek gluténérzékeny, de alakort fogyasztó pácienseik vizsgálati eredménye javuló tendenciát mutatott. Ennek ellenére – a Nébih állásfoglalása alapján – az alakor nem tekinthető gluténmentes gabonának.

Európa valószínűleg utolsó, erdélyi eredetű alakorgabonája az elárasztott Bözödújfalu területéről származik. A természetes körülmények között ebből a megmentett gabonából Magyarországon felszaporított nemesítésmentes alakorbúza fontos genetikai, régészeti és archaeobotanikai érték.