Bözöd története

Már a középkorban volt temploma, melynek híressége a bözödújfalusi Madonna, amely Erdély legértékesebb Mária-emlékei közé tartozott. Napjainkban a Madonna az újonnan épült erdőszentgyörgyi katolikus templom szentélyében található. A kegyszobor a 16. század első felében készülhetett, s mivel a csíki-medencei Mária-szobrokkal mutat rokonságot, elképzelhető, hogy a csíksomlyói ferences faragóműhely mesterei alkották. A szobrot restaurálták, mielőtt az új templomba került. 1740-ben fatemplomot, majd 1784-ben kőtemplomot emeltek a középkori épület helyett – ma itt római katolikus templomrom áll, amely az unitárius templommal együtt víz alatt van.
A 17. századtól a szombatosok felekezetének egyik fő helye lett a település. Itt éltek az utolsó erdélyi szombatosok, míg 1868-ban zömük zsidó hitre nem tért. Ők a németek koncentrációs táboraiban vesztették életüket. A falut 1910-ben még 679-en lakták, túlnyomórészt magyarok. 1939-ben építeni kezdték ortodox templomát, de 1990-ben lebontották.
A bözödújfalusi víztározót 1988-ban kezdték építeni, a gát munkálatai azonban már 1975-ben elindultak, 1977-ben leálltak, majd a folyamat 1984-től újra lendületet vett. A gát 625 m hosszú és 28 m magas.
1985-ben elkezdődött a falu kitelepítése. 1992-ben még 126 lakosa volt, ebből 99 magyar, 23 cigány és 4 román, de a tervek szerint minden lakót ki kellett volna telepíteni. 1994-re a falu két templomával együtt teljesen víz alá került, lakosai – ki hová tudott – elköltöztek. Mindössze 12 ház menekült meg az elöntéstől, melyekben 40-en laknak.
A falu első világháborús emlékművét 1996-ban kiemelték a vízből, és a Tanorokba helyezték át. Minden év augusztusának első szombatján a település egykori lakói falutalálkozót tartanak. Bözöd különlegességét az adta, hogy a katolikus, az unitárius, az ortodox és a székely szombatos felekezet egyaránt megtalálható volt egy helyen.
Az egykori falu emlékét márványtábla őrzi, amelyen a lakosok neve és a faluban gyakorolt vallások szimbólumai láthatók. A Sükösd Árpád által 1995-ben emelt emlékművön a következő szöveg áll: „A tó fenekén Bözödújfalu nyugszik, 180 házának volt lakói szétszórva a nagyvilágban ma is siratják. A diktatúra gonosz végrehajtói lerombolták, és elárasztották, ezzel egy egyedülálló történelmi-vallási közösséget szüntettek meg, melyben különböző nemzetiségű és felekezetű családok éltek együtt évszázadokon át, egymást tisztelve és szeretve, példás békességben. Immár a katolikus, unitárius, görögkatolikus és a székely szombatosok fohászai örökre elnémultak. Legyen e hely a vallásbéke helye és szimbóluma.”
A faluból megmaradt templomok (katolikus és unitárius) az évek során egyre rosszabb állapotba kerültek. A templomok cserepeit az a néhány cigány család használta fel, amelynek tagjai itt laknak. Tető nélkül a templomok lassan összeomlottak. Mára a katolikus templom falát is széthordták a lakosok, csak a fehér torony maradt meg, jelezve: itt egykor falu volt. Az unitárius templom is hasonló képet mutat. A lakosok alacsony vízállásnál – ha szükség van rá – a templomokból viszik el a köveket. 2009-ben, egy nagy viharban összedőlt a barokk katolikus templom tornyának a teteje is. 2014. június 29-én pedig az erdélyi falurombolás szimbólumává vált templomtorony is leomlott. Ezzel a falu utolsó létesítménye is eltűnt.
A víztározó környéke nyaranta a fürdőzők és a horgászok közkedvelt paradicsoma. A vízpartot felparcellázták, és a viszonylag kis földterületek tulajdonosai kisebb-nagyobb bódékat emeltek, ezzel a természetes környezet képét jelentősen megváltoztatták.
2017-ben a tározó vízszintjét több mint nyolc méterrel csökkentették, mert a vízben álló irányítótornyot a gáttal összekötő híd egy része leszakadt. Így az egykori település maradványai újra láthatókká váltak.

Forrás: Wikipédia

 

Bözöd és a megmentett alakor története

Az erdélyi Bözödújfalu és az alakor legújabb kori története elválaszthatatlan és szinte mesébe illő.

Mielőtt a falu megsemmisítésére sor került, 7 kg ősbúzát sikerült megmenteni egy archaeobotanikus professzornak, az ősi magyar növények kutatójának az utolsó pillanatban. A professzor, aki addig csak régészeti ásatásokból, piramisokból gyűjtögette és elemezte az ősi gabona néhány megmaradt magját, így csodálatos lehetőséget kapott.

Saját kertjében felszaporítva a vetőmagot, több ismerősével – köztük Vörös Gézával – elkezdték termeszteni és népszerűsíteni a bözödi ősbúzát. Az első nagy feladat a névadás volt, hiszen a történetírásokban, néprajzi emlékekben ezt az ősi búzát többféleképpen is emlegették. Megegyeztek az egyszerűen megjegyezhető alakor elnevezésben, és keresni akartak egy szlogent is a búzához. Teltek a napok, míg egyikőjük fejéből kipattant a megoldás: Van tovább!

Bözödújfalura az utókort a még élő korábbi lakosok könnyes szemű emlékezésein túl sokáig csak a tározó vizéből egyedüliként kiemelkedő templomtorony emlékeztette, mely a falurombolás szimbólumává vált. A véletlenek egybeesése-e, vagy sem, de ahogy összeállt az alakor megmentésére elhivatott emberek társasága, ahogy meglett a név és végül egy isteni szikra révén a szlogen is, másnap, 2014. június 29-én jött a hír, hogy a torony nem bírta tovább a víz nyomását, és összedőlt. Ezzel a falu utolsó épülete is eltűnt, a története és az alakor története mégis tovább él minden egyes kisarjadó ősbúzakalászban. Így nyert mélyebb értelmet – és válik igazán érthetővé – a szlogen: Van tovább!

Európa valószínűleg utolsó, erdélyi eredetű alakor tájfajtájának a termesztésével szeretné a Vörös Tészta Manufaktúra, és annak tulajdonosa Vörös Géza feleleveníteni a hajdan nálunk is nagy területeken termelt alakor kultúrát. Így válik az alakor nemcsak a nemesítés számára fontos genetikai és a régészet számára fontos archaeobotanikai, hanem a mezőgazdasági kultúránk és a reformélelmezés számára fontos értékünkké.